Mérgező nosztalgia: 4 régi kedvenc sorozatunk, ami mai szemmel irtó gáz

Nemrég, az egyik jéghideg tavaszi napon úgy döntöttem, engedek a kísértésnek és elnyúlok a kanapén egy Jóbarátok-maratonra, ha már felkerült az összes rész az HBO MAX-ra. Már az első percekben kínosan éreztem magam, amikor Ross ízléstelen leszbikus-poénokat puffogtatott. Nem találtam viccesnek a tini Monicáról szóló részeket sem, amikor azon kellett volna nevetni, hogy a csaj egy pasit sem tud felszedni kövéren, viszont mindig ott van a kezében egy tábla csoki. Ezen tényleg jól szórakoztam annak idején? – csodálkoztam szégyenkezve. Persze hivatkozhatok arra, hogy a 2000-es évek elején egész más kultúrában éltünk, de azért rossz volt beismerni magamnak, hogy nem tűnt fel annak idején, hogy ez a hat fehér, heteró, jómódú New York-i mindenkiből gúnyt űzött, aki különbözött tőlük. De nem jobb ilyen szempontból a korszak több sorozata sem, még azok sem, amelyeket annak idején progresszívnek tartott a filmes szakma. Hogyan viszonyuljunk ezekhez a sorozatokhoz, amelyek tele vannak mérgező üzenetekkel? Ne nézzük őket? Vagy próbáljuk meg túltenni magunkat azon, mennyi sztereotip baromságot zagyválnak össze az egykori kedvenc szereplőink?

forrás: HBO MAX / Szex és New York

Mi nevetünk, te befogod!

A neves amerikai történész és újságíró, Oliver Lee Bateman azt javasolja, hogy történészként érdemes viselkednünk, amikor korábbi időszakok műveit értékeljük és értelmezzük.

Bateman szerint érdemes úgy tekinteni a régebbi alkotásokra, mint az adott kor és társadalom termékeire, amelyek megmutatják, mi számított általánosan adott kultúrákban. Lauren Carroll Harris ausztrál kritikus rámutat egy másik fontos tényre: amit ma problémásnak tartunk ezekben a sorozatokban, azt a megjelenésük idején is annak tartották néhányan, csak akkor még nem figyeltek oda rájuk.

Ma már kifejezetten hülyének éreznénk magunkat, ha látva a nők, a feketék, a melegek és más kisebbségi csoportokhoz tartozók napi küzdelmeit, a nap végeztével bekapcsolnánk a tévét és azon röhögnénk, hogy gazdag fehér szereplők borozgatva teszik nevetségessé a társadalom peremén élőket. A múlton nem tudunk változtatni, de legalább meg van az az előnyünk, hogy ma már más szemmel tudjuk nézni az egykori sorozatokat. És akkor nézzünk most néhány példát az egykori kedvenceinktől!

Jóbarátok – és mindenki más ellenségei

Azt már említettem, mennyire borzalmas mai szemmel azt nézni, hogy „Kövér Monicából” folyamatosan gúnyt űztek. De nem volt a sorozat kíméletesebb a transzneműekkel sem. Chandler apja többször is szóba kerül a 10 évad során: kezdetben azt halljuk róla, hogy drag queenként dolgozik Las Vegasban, később pedig azt, hogy nemmegerősítő műtéten esett át és már Amandának hívják. Hát, ezen aztán rengeteget lehet kacagni: Rachel egyszer a nevével poénkodik (A-Man-DUH, lefordíthatatlan szóvicc, magyarul kábé: Egy-Pasi-Na-Persze), Chandler anyja megjegyzi, hogy Amandának túl kicsi a pénisze a miniszoknyához, Ross és Joey pedig újra meg újra zrikálják a haverjukat az apja miatt. Marta Kauffman, a sorozat egyik társírója emiatt nemrég bocsánatot is kért és azt mondta: ma már egész biztosan nem engedné, hogy ilyesmi kerüljön a sorozatba. És valószínűleg szívesen kivágná azokat a részeket is, amelyekben Ross amiatt aggódik, hogy a gyereke, akit a leszbikus ex-felesége nevel a feleségével, meleg lesz ilyen környezetben és szabályosan rosszul lesz, amikor meglátja, hogy a kisfiú egy Barbie-val játszik.

Született feleségek – nem feketének való vidék

Emlékszel arra, hogy a második évadban egy fekete család költözött a Lila Akác közbe? Betty, az anyuka azzal tűnt ki, hogy nem pókerezett a többi főszereplővel, nem pletykált velük és gyakorlatilag totál kívülállóként viselkedett – sajnos gyakran ábrázolták így a más etnikumú embereket még a 2000-es években is. De, ami még gázabb: Bettyről kiderül, hogy a pincébe bezárva tartja a mentálisan sérült, agresszív fiát, Calebet, majd később megtudjuk, hogy a család „jófiúja”, Matthew valójában gyilkos és megerőszakolta Bree lányát. Ahogy az igazság napvilágra kerül, a család el is tűnik a Lila Akác közből az éj leple alatt – és ennyi, a sztorijuknak vége. A nézőnek pedig le kell nyelnie, hogy a sorozat egyetlen fekete férfi szereplői agresszív vadállatok.

forrás: Disney+ / Született feleségek

Szex és New York – a fehér privilégium a legrosszabb formájában

A nők millióit felszabadító, korszakalkotó szingli-saga írói igyekeztek minden témában szókimondók lenni, és ez nem mindig vált előnyükre. A folyton pasik után rohangáló, „független” nőkről szóló sorozat annyira sértően diszkriminatív és felszínesen vagdalkozó, hogy ma valószínűleg már nem vásárolná meg az HBO – és bár mindenki elismeri, hogy a sorozat nagy változást hozott a nők ábrázolásának területén, azt elfelejtik hozzátenni, hogy a felső osztályba tartozó, nagyvárosi, fehér, heteró nőkébe, ugyanis rajtuk kívül egyetlen más társadalmi réteget sem sikerült helytállóan ábrázolniuk, sem nőket, sem férfiakat, sem transzokat. Egy alkalommal például Carrie egy biszexuális pasival randizott, mire az epizód fő témája az lett: hová tűntek a megszokott nemi szerepek és határok? Samantha azt magyarázza a barátnőinek, hogy a fiatalok szeretnek kísérletezni és divat lett a biszexualitás. „De nem is létezik biszexualitás – érvel Carrie, a többiek pedig bólogatnak. – Csak egy megálló a Szahara felé vezető úton” – teszi hozzá arra utalva, hogy valójában minden bi pasi meleg, mint a sivatag homokja. „Az Ricky Martin-falva irányában van?” – kérdezi Miranda, és nem hiszem el, hogy az őt alakító, nyíltan leszbikus Cynthia Nixon őszintén képes nevetgélni a bifób poénon. De még hozzáteszi azt is, Carrie új pasijára utalva: „Sunyi, duplán élvezkedik!” Samanthának a transzszexuálisokról is megvan a véleménye: egy epizódban „tökös csajoknak” és „traviknak” nevezi az ablaka alatt gyülekező fekete transz szexmunkásokat, Carrie pedig úgy beszél róluk, mint akik „félig nők, félig férfiak, de teljesen kiborítóak”. Miranda undorodva megkérdezi, mit esznek a pasik a transzneműeken, mire Carrie nevetgélve azt feleli: „Virsli is meg nem is”, majd Miranda, felcsillanó szemmel: „Ó, a farba mászó társaság!” Hahaha, hát nem vicces, ahogy erről kacarásznak a Cosmo-koktéljuk felett? Nagyjából annyira, mint amikor Samantha egy fekete pasival járt és semmi mást nem tudott róla mondani, csak azt, hogy „nagy, fekete farka” van. „Nem inkább nagy, fekete, afro-amerikai farka?” – utalt Charlotte az érzékeny faji kérdésre, de Samantha lehordta: „én nem a feketékről beszélek, hanem a szexről”, majd később hozzátette, hogy ő nem lát bőrszínt, csak embert (ez érdekes, mert a 96 részben a négy nő összesen kettő fekete pasival randizott). A Szex és New Yorkban ez volt az első alkalom, hogy szóba került a rassz témája, és ezt sikerült úgy feldolgozni, hogy előkerült a fekete srác dühös, nagyszájú testvére, aki kioktatta Samanthát arról, hogy nem járhat az öccsével, mert fehér, mire Samantha azt felelte: „húzd a fekete seggedet az arcom elől”, majd verekedni kezdtek. Verekedni. Mert Samanthának beszólt egy őrült, sőt, rasszista fekete nő. Még egyszer: ez volt a sorozat történetében az egyetlen rész, ahol szóba került a faji kérdés, és akkor is egy gazdag, fehér nővel szemben viselkednek rasszistán. A remake remélhetőleg jóvá teszi majd ezeket a bődületes hibákat!

forrás: HBO MAX / Szex és New York

Szívek szállodája – a ducik viccesek, a melegek furcsák

Bevallom, ezt a sorozatot nem tudtam rendszeresen nézni annak idején, annyira irritált a hadaró, koffein-túladagolt, dúsgazdag anya-lánya duó. Attól sem szerettem meg jobban a sorozatot, hogy Rory „vízilónak” nevezett egy túlsúlyos balerinát, az anyja, Lorelai pedig azt mondta, hogy szerinte „furcsa”, ha két férfi csókolózik – ezt pedig a sorozat készítői is így gondolhatják, mert a mert a 153 rész egyikében sem jelent meg meleg szereplő (bár az írók részéről felmerült, hogy Sookie legyen leszbikus, a stúdió nemet mondott az ötletre...). A 2016-ban folytatódó új részek sem jobbak: kifejezetten kínos, hogy a korábbi részekből ismert, Celine Dion-rajongó, feminin Michelről kiderül, amit hét évadon át nem mertek kimondani: ő a város egyetlen meleg lakója. Ja, azt is lehet tudni róla, hogy imád szépségszalonba járni. Milyen mély karakterábrázolás! Ami pedig a súlykérdést illeti: Rory és az anyja, akik kizárólag kockás hasú fiúkkal/pasikkal jártak egész életükben és ők maguk is karcsúak annak ellenére, hogy kizárólag gyorskaján élnek és sosem sportolnak, a strandon meglátnak két pocakos férfit, majd megeresztenek pár kínos fatshaming poént. Mindezt úgy, hogy Lorelai legjobb barátnője, Sookie sem egy nádszál – lefogadom, hogy a háta mögött őt is Miss Röfinek nevezik. Sookie, jobb barátokat érdemelsz náluk! Mi pedig jobb sorozatokat.

forrás: Netflix / Szívek szállodája

A cikk eredetileg a JOY magazin 21/01-es lapszámában jelent meg azonos címmel.

Ezek mellett a szettek mellett nem lehet szó nélkül elmenni:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!